A kis csapat az elhanyagolt épület előtt álldogált. Hosszan fürkészték a lerobbant építményt. Faláról omladozott a vakolat, a tetőn hatalmas rések tátongtak, jórészt lehullott a cserép. A ház minden ablakát bedeszkázták, nehéz faajtaját vaskos keresztpántokkal zárták le. Udvarán derékig ért a gyom.
– Ez az? – vonta össze szemöldökét Fanni. – Hát elég kísérteties…
– Kié a ház? – kérdezte Vanda.
– Senkié – nevetett Penge. – Azaz, hogy a miénk!
– De valaki csak lakott itt – mormogta Dani.
– Nyugi! Hetek óta figyelem a kecót, semmi mozgás. A legközelebbi lakott ház is több száz méter. Nem tetszik?
– Jó lesz! – biccentett Bagó.
Dani megvonta a vállát. A lányok összenéztek.
– Figyeljetek! Kérdezősködtem a környéken – magyarázta Penge. – Állítólag egy ügyvéd lakott itt. De külföldre költözött vagy öt éve. Azt mondják Svédországba. No para!
– Hát nem tudom… – rázta fejét Dani.
– Hogy akarsz bejutni? – biccentett a ház felé Vanda. – Azokkal a vaspántokkal meggyűlik a bajunk.
– Nem itt – nevetett Penge. – Hátul, az erdő felől.
Már indult is, hogy megkerülje a házat. Az erdő irányából valóban könnyebb volt megközelíteni, a kerítés kidőlt, a telek is rendezettebb volt. Könnyen a hátsó bejárathoz jutottak. A masszív faajtón csak egy kisebb lakat lógott.
– Ez a lakat új – jegyezte meg Dani.
– Mindegy milyen lakat – verte hátba Penge. – Ennek nem fog ellenállni – röhögött.
Hátizsákjából egy pajszert vett elő, de Bagó a vállára tette a kezét.
– Óvatosan tesó!
Közelebb lépett, megvizsgálta a lakatot, majd zsebeiből kulcsokat, drótokat, rugós kést vett elő. Néhány perc múlva a lakat halk kattanással adta meg magát. Bagó a kilincset rángatta, de az ajtó továbbra sem nyílt. A zárral is pepecselt kicsit, végül hangos nyikorgással feltárult a bejárat.
– Voilá, parancsoljatok! – hajolt meg.
– Ezt hol tanultad? – hökkent meg Penge.
– Lakatosnak tanultam, nem rémlik – nevetett Bagó. – Na gyerünk, nézzük meg belülről!
A ház szinte üres volt. Néhány szekrény, konyhafelszerelés, egy asztal, pár szék maradt benne. Belül meglepően jó állapotban volt. Két tágas és egy kisebb szoba sejlett fel a beszűrődő fényben.
– Bagó, próbáld meg a villanyt – kiáltott Penge.
A fiú komótosan rágyújtott, majd megkereste a villanyóra szekrény. Késével kipattintotta beragadt ajtaját, majd tapogatódzva kereste a kapcsolókat. Meglepetésükre a villanykörték halványan pislákolni, majd világítani kezdtek.
– Na így valahogy! – somolygott Bagó, elégedetten fújt egy füstkarikát.
– Alakul – nevetett Fanni. – Ide kellene pár matrac! – mutatott körbe a kisebb szobában.
– Az egyik nagy szobába meg egy pingpongasztal – mutogatta Penge. – Van hely.
– Vagy csocsó – dobta be Vanda.
– Lesz minden, csak türelem lányok! – hahotázott a fiú.
Dani téblábolt csak bizonytalanul.
– Azért utána kellene nézni, kinek a nevén van a ház.
– Nyugi van Danika! – ölelte át vállát Penge. – Lazuljál már! Nézd mit hoztam?
Hátizsákjából pezsgőt és két üveg bort vett elő.
– Ez a beszéd! – röhögött Bagó.
Penge felrázta, majd hangos pukkanással kinyitotta a pezsgőt, jól szét is locsolta.
– Poharat is hoztál? – kacsintott rá Fanni.
A fiú zavarát látva kacagni kezdett.
– Nekem jó lesz üvegből – vette magához az egyik borospalackot Bagó.
Fanni Pengéhez lépett.
– Én a pezsgőt kérem – nyúlt az üvegért.
– Tádám! – hozott pár bögrét a konyhából Vanda. – Bár jó lenne elöblíteni, vastagon mocskosak.
– Víz nincs? – nézett Fanni a fiúkra.
Bagó kiment a hátsó udvarra, kezében a borral, majd hamarosan vissza is tért.
– Kellene a pajszer – húzott bele az üvegbe. – Dani te nem iszol?
– Kösz nem! Srácok ez nekem bűzlik – ült le a padlóra.
Bagó legyintett, újra eltűnt az udvaron. Fanni Dani mellé kucorodott. Lehunyt szemmel, hosszan ivott a pezsgőből, majd átkarolta a fiút, fejét a vállára hajtotta. Dani teljesen zavarba jött a lány közelségétől, finom illatától. Fanni a kezébe nyomta az üveget.
– Igyál egy kicsit – bíztatta.
Dani ivott pár kortyot, száját inge ujjába törölte. Közben Vanda jött be a konyhából.
– Srácok, működik a villanyrezsó! – kacagott örömében.
– Zsír! Akkor valamelyik nap főzünk! – ugrált Penge.
Halk, egyre erősödő szörcsögést hallottak, majd a csapokból akadozva víz tört elő.
– Van víz! – visította Fanni.
Visszavette az üveget Danitól egy nagy puszit nyomott a fiú arcára. Feltápászkodott, átfogta Vanda vállát. Bagó diadalittasan lépett a szobába.
– Ennyi, víz is rendben – vigyorgott.
– Holnap hozunk tisztítószereket, Vandával kitakarítunk – emelte fel a pezsgőt Fanni. – Penge, ti meg főztök valamit.
– Paprikáskrumplit, sok kolbásszal – vágta rá a fiú.
`
Categories : Categories : Adomány, Kalandregény