A bicikli. Férfi kerékpár volt, azzal vittem Évát minden fele. Az osztályfőnöki órán az egyik osztály társam cukkolt bennünket Évával, azt mondta a tanárnőnknek, aki mellesleg az osztályfőnökünk is volt: Otelló és Desdemóna a Piros paripán. Országos-osztályos röhej lett belőle.
Attól kezdve mi voltunk Othello és Desdemona a piros paripán. A piros paripa nem volt nagy étkű, néha-néha be kentem a láncot, mert hogy lánckerekű volt a drága. Mivel nem volt rajta láncvédő, így a tavatta zsírból jutott a nadrág szárára is. Akkoriban jöttek divatba a csípő gatyák. Ez egy derékban szűk nadrág, amelynek szára lefele szélesedett. Persze hogy odaért a lánchoz, az meg nem csak bekente, hanem be is kapta a nadrágszárát, aminek meglett a következménye, mégpedig egy világra szóló tanyázás. Az esés következtében rendesen egymásba gabalyodtunk.  Esküszöm még bicaj is röhögött. Szóval eddig tartott a piros paripa dicsősége. Ettől függetlenül Évával még jó darabig volt falás, nyalás
Nem tudom mi lett Desdemónával a suli után, még egyszer találkoztunk. Meglátogattam őt a gyakorlati időszakban. Éppen akkor végzett, és azt mondta menjünk hozzájuk, nincs otthon senki.
Ujjé!!! Elmentünk, ő meg rögtön elsietett fürödni. Visszajött egy szál fürdőköpenybe, és le ült velem szembe. A köpeny zsinór kezdett kibomlani…
És én – sok-sok felkiáltós marha – nem csináltam semmit. Tizennyolcadik évemet tapostam, rengeteg lánnyal jártam, és mégis mindig szűz voltam. És ott volt előttem a felkínált lehetőség…! És én nem éltem vele.
Fogalmam sincs, hogy jöttem el onnan.
Most amikor papírra vetem az emlékeim, elgondolkozom, szerintem mások is. Biztos mindenkinek megfordult már a fejében, hogy mi lett volna ha…

 Kedves olvasó és támogató! Kérlek, adományoddal segítsd, hogy ez a történet könyv formában is megjelenhessen, és minél többen megismerhessék. Az adományodért cserébe ajándékot kapsz.