A tárgyalót a Naprendszer központjának képe töltötte be. Eyana tekintete a projekció és a navigátori jegyzetek között cikázott, hátha meglát valamit, ami új alternatívát ígér ahelyett, ami felé haladnak. Falborra nézett, de annak pókerarcáról nem tudott olvasni. A férfi viszonozta a pillantását, aztán odahajolt hozzá.
– Egészen fura a humorérzékük, nem igaz?
– Attól tartok, nem viccelnek.
Donud a projekció közepén állt. Kezének egyetlen intésével felnagyította a közepét elfoglaló fekete lyukat.
– Ilyen kép tárul elénk, amikor megközelítjük az objektumot. Most rávetítem a tömege és a forgási sebessége miatt létrejövő torzulásokat. – Újabb intésére rácsháló vetült a fekete lyukra, ami azonos méretű négyzetekre osztotta fel az űrt, de a nagy tömegek körül jól látható ívben hajlottak meg a vonalai. A csillagokkal pettyezett égbolt jelentős részét kitakaró szingularitás láthatatlan, elemi erejű tömegvonzása értelmezhetőbbé vált. – Ha sikerül a nounakhot úgy csalogatnunk, hogy sejtelmük se lehessen a terveinkről, átterelhetnénk őket az eseményhorizonton. Azt kell hinniük, hogy véletlenül keveredtünk a galaxis középpontjába.
– Ezzel nem lesz baj – biztosította Shaza.
Donud még jobban ránagyított a centrumra, és akkor kirajzolódott a térnek az a csavarulata, amelyet a szupermasszív fekete lyuk gravitációja keltett. A felcsavarodott tér belefúródott a sötétségbe, hálós teste folyamatosan keskenyedő csatornát vájt ki az égitestet körülvevő űrből, megőrizve magában a normális téridőt.
– Ez az az alagút, ahol haladnunk kell. Ha megfelelő szögben érkezünk, nem okoz nagyobb nehézséget, mint vadászgéppel átrepülni egy szűk kanyonon.
Eyana dermedten bámulta a bemutatót. Donud lelkesedését még csak-csak értette, az a fiú nem normális, de Shaza támogatása rémületet csalt belé.
Donud egyenesen Falborhoz beszélt.
– Nagyon fontos, parancsnok, hogy amint belépünk az alagútba, az összenergiánk nem változhat, például nem adhatnak le lövést az ágyúink.
– Csak a vita kedvéért – simogatta az állát Falbor –, mi történik, ha mi kapunk találatot?
– Átcsúszhatunk a szingularitáson.
Falbor egészen közel hajolt Donudhoz.
– Pontosabban?
– Nos – szólt közbe a kapitány –, vagy felfedezzük a féregjáratokat, vagy a fekete lyukban kavargó plazmaáram atomjaira szedi a hajót és vele együtt bennünket.
– Na, ez már jobban hasonlít a fekete lyukakról alkotott elképzeléseimre – nyögte Eyana.
Tekintete újra Falbort kereste, a férfi a fejét ingatva nézett vissza rá.
– Nos, parancsnok? – szegezte neki a kérdést Shaza.
– Kezdem érteni, miért nem alkalmaznak okostojásokat a többi hajón.
Donud lekapcsolta a projekciót. Ujjbegyeit kaparászva várta az ítéletet, aztán egyszer csak nem bírta tovább a bizonytalanságot.
– Ha figyelt az érveimre… – kezdte teli tüdőből, de Falbor leintette.
– Azok felettébb logikusak, és sok választásunk nincs, de a magam részéről kevésbé radikális megoldásban reménykedem.
Donud erővel tartotta vissza a lendületét, komoly képpel győzködte a parancsnokot.
– Nem mondom, hogy veszélytelen, de összehasonlítva a mostani taktikánk tuti halálos kimenetelével, vállalható a kockázat.
– Amennyiben szimulátoros tesztrepülés során hajtják végre.
– Én végig tudom navigálni a hajót azon a csatornán.
– Eyana? – nézett a nőre Shaza.
– Ha meg lehet csinálni, ő képes rá – felelte olyan hangsúllyal, mintha maga sem hinné, amit mond. Talán úgy is volt.
– Maga rábízná erre a két zöldfülűre magát meg a teljes legénységet? – támadta le Falbor.
– Vakon – felelte Eyana és szándékosan kerülte Shazát a tekintetével.
Falbor magába fordultan állt, aztán mélyet sóhajtva megrázta a fejét.
– Nem hiszem, hogy működni fog, de ha garantálni tudja, hogy a bázishajó követ bennünket a szingularitáson át, csináljuk. Ez az egyetlen esélyünk kiiktatni őket.
`
Categories : Categories : Beleolvasó, Sci-fi